A vendégek és a borz

Bár nem is kommenteltek, így nem is érdemlitek meg a következő bejegyzést, mégis írok, hogy hétfőre legyen mit olvasgatnotok.
Ma volt az első igazi nap. Az egész szálloda megtelt és ráadásul majdnem mind érkező vendégek voltak, ezért a takarítástól a recepción és az éttermen át mindenki úszott. Csak hogy szebb legyen a nap, még az áram is elment majdnem minden szobában az egyik szárnyban, és pont akkor jött a dömping. Ömlöttek befele az emberek, egyiket csekkoltad, másik sipítozott, hogy nincs parkolóhelye, harmadik, hogy nincs áram, negyedik, hogy hideg van, ötödik, hogy van-e térkép, hatodik, hogy lesz-e vezetett túra. És persze mindezt egyszerre.
Reggel takarítással kezdtünk, mint az őrültek nyomtuk a tizennyolc szobát négy óra alatt, mert aznap mentek el a vendégek tízkor és kettőkor érkeztek is meg az újak. Aztán megebédeltem, és volt 3 óra szünetem. Gondoltam, hogy alvással fogom tölteni, miután az éjjel majdnem semmit nem aludtam, mert igazán nagyon fura hangokra ébredtem... Tudni kell, hogy egy elkülönített szárnyban lakok, ahol egy lélek sem lakik rajtam kívül - vagyis ezidáig, mert most már ide is beköltöztek - és ennek dacára én konkrétan hallani véltem a járkálást. Elsőre kilopakodtam, hogy lássuk, ki lehet az, aki ilyenkor járkál - ez volt éjjel háromkor -, de hogy senkit nem láttam, visszahúzódtam a szobába és magamra zártam az ajtót. Szépen lefeküdtem, mint aki jól végezte dolgát, és egyszer csak hallom, hogy fölöttem, ahol már csak a padlás van mellesleg, valaki újra zajong. Na ettől úgy be szartam, hogy attól fogva felkapcsolt villanyokkal és nyugtatózenével figyeltem feszülten az éjszaka neszeit. Egyszer egy pillanatra elbóbiskoltam, de olyat találtam álmodni, hogy aki azután aludni tud, ember a talpán, ha én mondom. Szóval virrasztottam. Aztán persze másnap - azaz ma - kiderült, hogy aggodalmaimat és végtelenül kellemetlen éjszakámat egy borz okozta, aki előtte való éjjel a főnökömet verte át, aki elszántan mászott a terasz külső falán a tetőre, hogy elkapja a betolakodót - nagyon elszánt volt - , és ahogy húzta magát fel az esőelvezető csatornán, szembetalálta agát egy borzzal... Szóval a borz volt. Legalábbis nagyon remélem. Na mindegy is, tulajdonképpen csak azért volt ez fontos, hogy értsétek, milyen szívesen aludtam volna még egy-két órácskát délután. Na ez a tervem rögtön romba is dőlt, amikor elkezdtek jönni a kedves vendégek, mert egyszer csak szelíd kopogásra ébredek. Na nem a borz volt, hanem három kollégám. Jöttek tévéért... Nincs is tévé a szobámban. De hát mindegy, ha már felébredtem, letusoltam, rendbe tettem magam, és kényelmesen lesétáltam a recepcióra. Erre meg az fogad, amit a legelején meséltem... Pl. később volt egy vendég, aki reklamált, hogy nem megy a tévéje, na odacipeltünk egy másikat, mire kiderült, hogy csak nem volt bekapcsolva...
Ja te! Meséltem, hogy milyen vagány söröket tudok csapolni. Gábor azt mondta, hogy már profinak számítok, de szerintem csak viccelt :D:D:D.
Most pedig megyek és elszipok egy cigit. Mára ennyi azt hiszem elég lesz.