l e v é l

Leveleitek záporozásának okán úgy döntöttem, írok magamról. Nem értem, miért gondoljátok, hogy nem vagyok jól. Jól vagyok. Köszönöm, hogy érdeklődtök.
Az élet olyan, mint eddig. A táj szép még mindig, és a lelkem is szárnyal. Nem írtam volna? Nem vettem észre, mert úgy szállnak el a napok, mint suhanó szellő tavasszal a rét felett. Az ember észre sem veszi és holnap van, majd holnapután.
Történnek vicces dolgok is. Például ma is történt valami vicces, de nem akarom elmesélni, mert nem is érdekel titeket. Tulajdonképpen.
Szeretek squasholni, jó móka. Már kevés, de még mindig jó.
Voltam a sípályán tegnap, és pont olyan, mint nyáron a strand, csak hideg van, és hó. De a hangulat pont olyan. Kedvem támadt megtanulni síelni. Pedig...
Aztán voltam Salzburgban. Megnéztük a Csárdáskirálynőt németül. Jó volt. Nem a legjobb, de jó.
Néztétek már valaha az emberek cipőit a színházban szünetben? Érdekes. Az emberek hasonlatosak-e vajon a cipőikhez? Egyetlen szép cipőt sem láttam.. Egyet sem. Szomorú.
Kitaláltam valamit.
Holnap írok, és töltök fel képeket is. Megígérem. De ma nem. A ma, az enyém. Csak az enyém. Ma az enyém a hangulat, a pillanat, a mozdulat.
Hát így vagyok. Jól.
Akkor viszlát és kösz a halakat.